Helyeim a Hazában:

Hegyes-tető, Julianus-barát kilátó a Börzsönyben.

Változnak az ember kirándulási szokásai. Amikor először jártunk a Hegyes-tetőn, népes diáktársasággal indultunk a Nyugatiból Nagymarosra, onnan huss, fel a kilátóra (vagy 400 méter szintkülönbség...). Nem átallottunk még hegymenetben is húzni egy-egy jót a körbejáró borosflaskából... Most meg: szállás szállodában a Duna-parton, fel autóval Törökmezőig, az utolsó járművel megtehető méterig. Onnan már ugyanaz a kellemes sétával vegyes lihegtető kaptató, csak fele átlagsebességgel mint jó harmincöt éve. Más is változott: a kirándulóktól hemzsegő erdőben most mi voltunk a korelnökök és szidtuk a diáksereget (ezek a mostani fiatalok...) hogy miért muszáj nekik torkuk szakadtából ordítani éppen itt. Mintha mi egykor nem ugyanígy csináltuk volna.

Mindenesetre jól esett a jó 12 kilométer néhány száz méteres szintkülönbség mellett, az ország egyik legszebb panorámájával megkoronázva.

Annál már csak a sörök estek jobban a szállodába visszaérve.