Helyeim a Hazában:
Aranybányászok nyomában Telkibányán 3. - a Kánya-hegyi kőfolyás
A természet olykor maga segít, hogy kincseit az ember kiaknázhassa: a nemesfém-érc őrléséhez a középkorban kőből készült mozsarakat, malomköveket, foncsorozó üstöket használtak. Ezekhez kemény és kopásálló kőanyagra volt szükség - ezt is megadták az érc mellé a Zemplén vulkáni hegyei. A vulkáni tufát az utóműködés során kovaoldatok itatták át és évezredeken át telítették vele - így vált a jól faragható, de puha tufából kemény, kopásnak kiválóan ellenálló kő. Az ilyen, annak idején igencsak megbecsült kövek több helyen lelhetők fel a felszínen (Bot-kő, Megyer-hegy), mi most a Kánya-hegyi kőfolyásnál járunk. Itt egy kisebb hegyomlás (néhány forrás az 1445-ös, a Veres-vízi bányaszerencsétlenséget is okozó földrengéssel hozza összefüggésbe) során került felszínre a hasznos kőanyag. Manapság ebből az erdőben "egymásra hajigált" kőtömbök látszanak, közöttük olyanok, amelyeken felismerhetők az egykori megmunkálás nyomai. Ugyanis célszerűen a kövek faragásának itt álltak neki, és csak a kész malomköveket-mozsarakat vitték el a lelőhelyről. Az elrontott darabokat természetesen itt hagyták - ezeket láthatjuk mi. Szinte hallani a lombsusogásban a jóízű káromkodást, ami a jó ideje faragott követ tönkretevő repedés láttán kelt szárnyra... A Kánya-hegyről még csak annyit, hogy amíg a Pécs melletti Tubesen eget-földet megrengető tiltakozás végül megakadályozta a tervezett katonai radarállomás építését, addig itt, a Zemplén szívében szép csendben felépült egy ugyanolyan objektum.