Helyeim a Hazában:

Vonatozás a Bükkben, II. rész. Mivel a vonat innen, Ortástetőről az elmosott töltés miatt nem mehetett tovább, gyalog indultunk el a sínek mentén. Így értük el a szakasz egyik legnevezetesebb pontját, az '50-es évek végén kialakított szikla-átvágást, ami egy gyötrelmes hajtűkanyartól szabadította meg a vonalat. Gyalogosan bejárva is látványos volt az embervágta szurdok, az alján kanyargó sínpárral. Nem én lettem volna, ha az átvágott, régi nyomvonalat ne próbáltam volna meg felderíteni - ami nem is volt különösebben nehéz. Egészen az Andó-kútnál lévő kis állomásépületig, no meg nagyon hangulatos, kis tavacskával ékesített pihenőhelyig sétáltunk a síneken - erről korábban már mutattam képeket. Innen visszagyalogoltunk a vonathoz, amely "hazavitt" minket Miskolcra - az egész napos programot bezárva. Idén (2014) októberében örömmel olvastam, hogy ismét vonatot indítottak, mégpedig Mahócáig, mivel sikerült a pályát odáig rendbe hozni.