Helyeim a Hazában:
Ósva-völgy, Telkibánya
Telkibánya számtalan izgalmas látnivalóiból jutott település határában induló Ósva-völgybe is. Még a Kossuth utca házai között járunk, amikor impozáns perlit-kibúvás hívja fel magára a figyelmet. A valaha megbontott meredek oldalból most is folyamatosan pereg a törmelékes kőzet - amelyet a tövében lapuló valódi falusi tyúkudvarból vehetünk szemügyre. A völgyben továbbmenve ritkulnak a házak, jó fél óra után elérkezünk a fák közt megbúvó Kőgáthoz. Ez hazánk egyik legrégebbi ipartörténeti emléke: egy középkorban, az akkori várfalakéhoz hasonló módszerrel épített, valaha 50 méter hosszú, 7.5 méter magas, 1.5 méter széles völgyzáró gát. Két völgy fut össze itt, kiváló hely volt egy víztározó építésére. A felduzzasztott patak vize a közelben bányászott nemesércek feldolgozásához szolgáltatott energiát. A 19. század közepén még működő duzzasztóként jegyezték fel, de 1920-ban egy különösen nagy felhőszakadást követő árvíz ledöntötte - ma már csak egy kis része áll. A kőgát feletti hegyoldalban egykori bányászat nyomai láthatók, a sziklák alá hason csúszva megközelíthető járatok vezetnek, néha több méter mélyre. Itt némi szerencsével mézopált lehet találni, akár diónyi méretig. Ehhez kétszeres szerencse is kell: egyrészt az évszázadok óta százszor átkapirgált kövek közt meglelni a véletlenül ottmaradt ásványt; illetve hogy ne vegye senki észre - merthogy itt tilos a gyűjtés. A Kőgáton túl néhányszáz méterre a Kutyaszorító sziklatornyai állnak őrt az út mentén.