Helyeim a Hazában:

Tiszacsécse - másodszor

Vannak helyek ahová az ember visszatér, mert a jó helyen szerzett szép emlékek visszacsábítják. Így jártunk mi is a Tisza kavicsos partjával Csécsén. Három család gyerekestül - így töltöttünk itt egy szép hetet sátorban 1995-ben. Fürdés, főzőcske, pecázás, esti tábortűz - mi kell még? Valami kaland: kitaláltuk hogy autóval felmegyünk Tiszabecsre és gumimatracon lecsurgunk a táborhelyig. Így is lett, és emlékezetes vízitúra kerekedett belőle - jó pár kilométer úszva, matracon lebegve vagy a sekély vízben gyalogolva két ország partjai között. Egy aprócska dologról megfeledkeztünk: a háromórás úton már az első órában elkezdtünk fázni a hideg vízben, félóránként meg kellett állnunk a napon feltöltődni meleggel. Megkönnyebbülés volt megérkezni - az egyik képen ezek a pillanatok látszanak. A képet a nejem készítette, aki nem jött velünk a vízi útra, vigyázott a táborra, magára, no meg a legkisebb fiunkra - aki három hónappal később meg is született.