Helyeim a Hazában:

Már megint a rákóczifalvi Tisza-part...

A mai (2015.09.17.) szeptemberi kánikula igencsak utolsó dobása volt a nyárnak, nem volt hát maradásom az irodában. Ha már elbújni nem tudok a főnököm elől, hát megegyeztem vele (csak rendes manus az !) hogy elmegyek egy idei utolsó úszásra a Tiszára. Célba vettem a Rákóczifalva alatti partot, évtizedek során sok sátoros hetünk-hétvégénk színhelyét, ahol minden komolyabb fa személyes ismerősöm suhanckorom óta. Sehol egy lélek, remekül éreztem magam, úsztam vagy fél órát az ideális, 22°C-os vízben, ami elképesztően tiszta volt, a vizet taposva is jól látszott a lábam, szóval másfél méterig biztosan le lehetett látni. A táj (és a sok emlék) annyira megfogott, hogy ha már fényképezőgépet nem hoztam, hát a mobillal lőttem néhány képet. A jó hangulat hevében a végén elkészítettem életem első mobilos szelfijét, ami - ahogy így elnézem lehet hogy egyben az utolsó is...