Helyeim a Hazában:

 

Tisza-part, Várkonnyal szemben

 

Nem kell ahhoz messzire menni otthonról hogy az ember jól érezze magát... Apám gyerekkoromban beoltott a Tisza imádatával, én ezt igyekeztem a barátaimnak (és később a fiaimnak is) továbbadni. A Tisza-part, különösen a várkonyi (azaz a rákóczifalvi) több évtizeden át volt sátorozásaink egyik stabil helyszíne. A képeken az 1983 nyarán töltött néhány kellemes nap emlékeit idézem fel. Nem, nem autóval mentünk (nem is volt még egyikünknek sem), hanem Apám hatméteres faladikjával. Elbírt minket és minden cuccunkat. DPE barátunk egyedül jött egy felfújható gumitutajjal, ami szép túra, ha azt vesszük hogy Szolnok ide a vízen 12-13 kilométer. No, a csónakosoknak sem volt leányálom, a visszaúton megküzdöttünk a faladikkal mire hazaeveztünk. Alighanem mindannyiunknak szép emlék maradt ez a túra, bár maradt egy eldöntetlen kérdés, amin még évekig elvitatkoztunk: sós volt-e a halászlé amit Zoli főzött, vagy sem ? Szerintem - így utólag - éppen jó volt.