Helyeim a Hazában:

Zsidó rét a Bükk-fennsíkon

Ki tudja hányadszor jártam itt most, 2014. március 1-n, ez évben talán az első tavaszi napon. A környék sok zeg-zugát ismerem már, de betelni vele soha nem fogok. A Bükk sajátos hangulatának fő meghatározói a hasonló, a 18. század második felében folyó fakitermelések nyomán kialakult rétek. Többé nem erdősödtek be, köszönhetően a legeltetésnek, kaszálásnak - no meg a sajátos mikroklímának. Jól láttatják a karszt-fennsíkok jellemző domborzati viszonyait, a változatos felszíni formákat. Különösen érdekes, hogy az északi és déli lejtők, a fagyzugok mikroklímájuk folytán saját külön növénytársulással bírnak, akár néhány tíz méteres távolságon belül váltakozva. A réteket szegélyező erdők, a víznyelőkkel, sziklakibúvásokkal, hagyásfákkal és borókabokrokkal tagolt táj láttán az ember szinte felsóhajt olyan gyönyörű! Alföldi gyerek lévén csak valamikor középiskolás koromban láttam ilyet először, mégis olyan érzés fogott el akkor is és fog el most is - hogy otthon vagyok.